Az élet legintimebb történése a szexualitás, mégis akarva, akaratlanul naponta szembetaláljuk magunkat a testi érintkezés látványával. A könyvek, a filmek, a reklámok többsége mind azt sugallja, hogy az egyik legfőbb, mindenki számára gyorsan elérhető "élvezeti cikk" a nemi aktus. A valóság ezzel szemben az, hogy a nők többsége ritkán, vagy élete folyamán szinte soha sem talál örömöt, felszabadulást a testi együttlétben.
Míg a férfiak szexuális problémáinak orvoslásával ma már külön tudományág, az andrológia foglakozik, addig a nőknek általában a felületesség szintjén mozgó ismeretterjesztő cikkek, esetleg szexuálpszichológusok tanácsai segítségével, magunknak kell megtalálniuk a választ arra kérdésre, miért nem okoz számukra kielégülést a partnerükkel való együttlét, illetve mit kellene változtatniuk önmagukon, az együttlét körülményein ahhoz, hogy örömhöz jussanak.
A szexuális élet zavaraira legtöbbször még a szakemberek - orvosok, pszichológusok - is "csak" mint amolyan életminőség-rontó problémára tekintenek, holott több évtizedes külföldi, elsősorban angol és amerikai kutatások bizonyítják: a rendezetlen, elégtelen, illetve a kifejezetten rossz, örömtelen szexuális élet befolyással van a nők egészségi állapotára, azaz összefüggésbe hozható az egyes daganatos, illetve pszichés betegségek kialakulásával.
Angliában például külön intézet áll a szexuális és párkapcsolati zavarokkal küszködők rendelkezésére, addig nálunk a szülész-nőgyógyász orvosok többsége időhiány miatt sem tud a szexuális élet problémái és a nőgyógyászati panaszok, megbetegedések közötti összefüggés feltárására figyelmet fordítani, illetve maguk a betegek sem szívesen avatják be nőgyógyászukat ilyen jellegű gondjaikba - mondja Újvári Attila szülész-nőgyógyász-onkológus.
Mint a Walesben egy évig dolgozó doktor mondja, szakmai-baráti társaságban már nyolc éve vetődött fel a gondolat: a nőgyógyászati szakrendelésekhez kapcsolódóan létre kellene hozni egy olyan pszichiátriai rendelést – amely nem tévesztendő össze a szexológiai tanácsadással –, ahol kifejezetten a nők szexuális magatartásának zavarait lehetne orvosolni. Ez azért is fontos, mert a nők többsége szemérmesen elhallgatja az ilyen típusú gondjait, inkább fokozatosan kihátrál a testi együttlétekből, miközben egyre-másra jelentkeznek azok a testi bajok (például nagymértékű, hosszantartó hüvelyi folyás, szeméremtesti, alhasi fájdalmak), amelyek létjogosultságát laboratóriumi és egyéb vizsgálatok nem igazolják.
Az örömtelen vagy elégtelen szexuális életet élő nők gyakran ilyen panaszaikkal nőgyógyásztól nőgyógyászig vándorolnak, holott - ha az orvos jól kérdez - testi problémáik a nemi életük zavaraira vezethetők vissza. A nemi érintkezés zavarainak rendezéséhez viszont szakember, pszichiáter segítségére van szükség, hiszen a betegek többségénél a szexualitás kudarcai önértékelési, párkapcsolati zavarokkal járnak együtt.
A szakorvos és a barátai által megálmodott pszichoginekológiai szolgáltatás (speciálisan nők számára létesített pszichiátriai rendelés) több kórházban kezdte meg működését, azonban jelenleg sajnos - finanszírozási gondok miatt - csak egy helyen működik.
Mint a szakorvos mondja, igen fontos lenne, hogy a pszichoginekológia-szexológia önálló kutatási és terápiás lehetőségként megjelenhessen a hazai orvoslásban is. Egy ilyen intézmény léte sokat segíthetne abban, hogy a nők megpróbáljanak segítséget találni - olykor még önmaguk előtt is titkolt - szexuális kudarcaik leküzdéséhez, másrészt számos testi és lelki (depresszió, premenstruális szindróma) problémának, betegségnek, kapcsolati válságnak lehetne elébe menni speciálisan erre képzett pszichiáterek, nőgyógyászok segítségével, ha a nők tudnák, milyen megoldási lehetőségek állnak a rendelkezésükre.
Ma már ismert, hogy számtalan gyógyszer, terápiás és műtéti eljárás segít a férfiak ilyen típusú problémáin, ám a nőknél használható gyógyszerek, eszközök köre ma még meglehetősen kicsi. Annak igazolására, hogy az orgazmuskészség és az önbizalom között milyen összefüggés van, a szakorvos egy kísérletet említ, amelynél magukat szexuális örömre képtelennek érző nőknek adtak be "potencianövelő" gyógyszereket, illetve placebót. A "teljesítményük", az orgazmuskészségük azoknak a nőknek is javult, akikkel hatóanyag nélküli tablettákat szedettek a doktorok...
A szülész-nőgyógyász szakmai tapasztalatai alapján állítja: a szexuálisan aktív (20-40) éves nők többségénél - általában - nincs semmi szervi, egészségügyi akadálya annak, hogy kiegyensúlyozott és boldog nemi életet élhessenek, sokkal inkább kell keresni a szexuális élet zavarai mögött a félreértelmezett szemérmességet, igénytelenséget, kényelmességet, tanácstalanságot.
Míg a férfiak általában utánajárnak a szexuális teljesítményzavaruk okának, addig a nők inkább megalkusznak, megpróbálnak együtt élni problémáikkal. Szomorú érdekességként említi a szülész-nőgyógyász, hogy a nők életében több olyan időszak is van, amelyben tabuként tekintenek a testi együttlétekre. Ilyen például a terhesség, a szoptatás időszaka, holott a szakorvosok még az említett élethelyzetekben sem tiltják, sőt bátorítják a szexet. S az sem szükségszerű, hogy a változókorban lévő nők kivonuljanak a nemi kapcsolatokból, annak ellenére, hogy ebben klimax idején sokféle egészségügyi probléma (hüvelyszárazság, magas vérnyomás, a nemi szervek "sorvadása", különféle gyógyszerek szedése stb.) szerepet játszhat a libidó, illetve a nemi öröm csökkenésében.
Az orvostudomány segítségével ma már a változó korban lévő nőknek sem kellene lemondaniuk a kielégülés örömeiről, ha mernek és akarnak erről beszélni nőgyógyászukkal, illetve megteremtődnek az ilyen irányú ellátás feltételei.
T. Puskás Ildikó
forrás: archívum
(Patika Tükör – 041105)
