Tisztelt Szerkesztőség!
Három éve küszködöm emésztési problémákkal, rendszeresen fáj a hasam, haspuffadásom, hasmenésem van. Többféle vizsgálat után sem találták panaszaim konkrét, kimutatható okát. Végül orvosaim irritábilis bélszindróma diagnózisát állították fel és - a gyógyszeres kezelések eredménytelensége miatt - pszichiátriai kezelést javasoltak. Nem tudom, érdemes-e ezekkel a panaszokkal pszichiáterhez mennem? Tudnak-e segíteni rajtam? Mit várhatok? Miért kaphattam ezt a betegséget?
* * *
Az Ön által említett betegség nagyon gyakori probléma. Egyes adatok szerint a lakosság 10-20 százaléka szenved irritábilis bélszindrómában (IBS). A betegség nőknél kétszer gyakoribb, mint férfiak esetében. Kialakulásának oka nem vezethető vissza egy tényezőre, úgynevezett multifaktoriális betegség, a kór jelentkezésében sok minden szerepet játszhat.
A pszichoszomatikus betegségek közé tartozik. A lelki tényezők fontosságára utal, hogy nagyon gyakran jár együtt depressziós, kényszeres, szorongásos tünetekkel (70-90 százalék). Éppen ezért a kezelésében is fontos a belgyógyász és a pszichiáter kölcsönös együttműködése.
Pusztán az antidepresszív kezelés hatására (nagyon fontos, hogy ezek a tabletták nem nyugtatók, hanem az agyi anyagcserében csökkent ingerületátvivő anyag szintjét állítják helyre) gyakran nagy mértékű javulás tapasztalható. Ez az eredmény még teljesebb, ha kiegészül pszichoterápiával.
A leggyakrabban meghúzódó pszichés tünet a szorongás, éppen ezért minden olyan kezelés, amely ezt csökkenti, hatékony lehet. Ilyen például a relaxáció, az autogén tréning, vagy a betegek kommunikációját, önérvényesítését, önbecsülését elősegítő úgynevezett asszertív tréningek. Ugyanis a szorongás, a stressz nagyon sokszor pont abból fakad, hogy bizonyos helyzetekben - pl. párkapcsolatban, munkahelyen - a betegek képtelenek kimondani, megfogalmazni érzéseiket, érvényesíteni saját érdekeiket.
Szintén hatékonynak bizonyul a kognitív terápia, melynek lényege, hogy a szakember a beteg téves gondolkodási sémáit, ítéletalkotásának torzulásait, hiedelmeit változtatja meg és helyettük új, alternatív értelmezéseket keresnek. Ugyanis a beteg gyakran irreálisan nagyít fel magában helyzeteket, eseményeket és él át ezekhez fűződő szorongást.
A család egyik tagján jelentkező pszichoszomatikus tünet gyakran nem csak az adott egyénről, hanem arról a rendszerről is szól, amelyben az egyén hétköznapjait éli. Egy-egy testi tünet gyakran tudattalan, ki nem mondott konfliktusról is szól. Még jobban bonyolítja a helyzetet, amikor a tünet beépül a család kommunikációs rendszerébe és kialakulnak a másodlagos betegségelőnyök, amikor - hangsúlyozom, hogy tudattalanul - a beteg ezzel éri el, hogy odafigyeljenek rá, vagy éppen ezzel próbálja kontrollálni környezetét ("ha később jössz haza, mindig hasmenésem lesz az izgalomtól").
Testi tüneteink gyakran szimbolikusan hívják fel figyelmünket a probléma gyökerére "nem tudom megemészteni", "felfordul tőle a gyomrom", "nem bírom lenyelni").
Problémát jelent a betegségeinkhez, valamint testünkhöz való viszonyulásunk is. Saját testünket, szerveinket, ehhez kapcsolódó betegségeinket gyakran személyiségünkön kívülállónak érezzük. Így is fogalmazzuk meg: fáj a hasam. Egyes szám harmadik személyben beszélünk "őróla". Mintha egy rajtunk kívül eső okból kifolyólag fájna valami olyan, amit birtoklunk. Amiről birtokos esetben beszélünk, az már kívül esik az én, nem én határán, tehát kívül saját én határainkon, csaknem olyan idegenné válik, mint a külvilág. Mintha a fejünkben élne egy kis törpe, aki parancsokat osztogatna a hol engedelmes, hol meg szófogadatlan testnek.
Kultúránkra jellemző, a hármas viszonyulás - vagyok én, van a betegségem és van az orvos. Elviszem a betegségemet az orvoshoz és azt várom tőle, hogy mint egy rossz rádiókészüléket, javítsa meg anélkül, hogy nekem bármi közöm is lenne hozzá. Sok orvos valóban nem is a beteget, hanem a betegséget kezeli. A pszichoszomatikus betegek gyógyításában ez a "hasítás" ritkán jár eredménnyel.
Mindenképpen javaslom, hogy keressen fel pszichiáter szakorvost is, ahol kiderülhet betegségének lelki háttere és komplex terápiával (pszichoterápia és gyógyszer) kiegészíthetik a belgyógyászati kezelést.
Dr. Piczkó Katalin
pszichiáter szakorvos
forás: archívum
(Patika Tükör – 041105)
