A hathetes csecsemőtől a nyolcéves iskolásig sok gyermek jött el szüleivel a Budai Lombikbébi Egyesület közelmúltban megtartott ötödik találkozójára. Az esős, hideg idő ellenére zsúfolásig megtelt a Szent János kórház orvosi étterme. Egymás után érkeztek a boldog, büszke szülők, hogy üdvözöljék a "sorstársakat" és a "jótevőket".
Az ember szívesen megy vissza oda, ahol jó dolgok történtek vele mondja a Szax házaspár. Kislányuk ma már nyolcéves. Dóra ritkán beteg, mozgékony, semmi nem utal arra, hogy ő "más" mint a többi gyerek.
Honnan szereztek tudomást a Budai Meddőségi Centrumról és az itt zajló lombikbébi programról? kérdezem a Csolnakról érkezett szülőket.
Egy napilapban megjelent cikkben olvastunk róla. Akkor már túl a sokadik próbálkozáson, hormongyógyszer szedésén, petevezeték-átfújáson és műtéti beavatkozásokon, utolsó lehetőségként fordultunk az intézményhez. Amikor kapcsolatba kerültünk velük, a Centrum még csak kb. másfél éves múlttal rendelkezett. De úgy látom, a lelkesedés ma sem hagyott alább, bizonyítja ezt a sok szép, egészséges gyerek. Nekünk egy évvel az első kezelések után, a harmadik próbálkozásra sikerült a fogantatás. Dóra abból a szempontból is különleges, hogy az egyetlen ép petesejt termékenyült meg, így született ő. (Általában egyszerre 4-5-6 petesejt megtermékenyítésével próbálkoznak.)
Mit éreztek, amikor megtudták a jó hírt?
Az ember először nem is mer örülni... Annyiszor reménykedtünk már, hogy el sem akartuk hinni, hogy igaz. Az öröm után aztán jött a rettegés. A "Kismama jöjjön be" hívásra mindig szorongva mentem, nehogy valami rossz hírt kapjak meséli az édesanya. Három hónap múlva megmozdult
a magzat, akkor már nagyon bíztam abban, hogy nem lesz semmi baj. Az igazi megnyugvást persze az hozta, amikor a lányom megszületett, és magamhoz ölelhettem. Mindez nem ment volna Konc doktor és csapata nélkül, végig ők tartották bennünk a lelket. Én már abbahagytam volna az első sikertelen próbálkozás után, de a doktor úr ránk parancsolt: "Akkor hagyják abba, ha én mondom." S ez volt a szerencsénk.
A találkozó érdekessége, hogy igen sok az ikertestvér. A Fröhlich család története annyiban különbözik a többiekétől, hogy nekik már volt egy gyermekük, amikor a Meddőségi Centrumhoz fordultak. Szerettek volna még egy picit, ám a hagyományos módon erre már nem volt lehetőségük. Így időt, pénzt, fáradtságot nem kímélve járt a várpalotai család a kezelésekre az újabb gyermekáldás reményében.
Amikor kiderült, hogy nem is kettes, hanem hármas, vagy négyes ikreik születhetnek, válaszút elé kerültek. A mamának a terhesség korai fázisa után hat hónapon át a gyerekek megszületéséig kórházban kellett feküdnie. Többet sírtam akkor, mint ettem emlékszik vissza most már mosolyogva a fiatal édesanya. De megérte a szenvedés. Kornél, Gábor és Andris ma már 16 hónaposak, egészségesek és virgoncak. Közülük Andris a kakukktojás, nem cumizik, és egypetéjű szőke testvéreitől eltérően ő barna. "Már az inkubátorban is "fekvőtámaszozott", mindig csipogott a gépe – meséli az apuka.
A Budai Meddőségi Centrumot az elmúlt tíz évben 4600 házaspár kereste fel. A lombikbébi program keretében 1700 gyermek született. A nemzetközi program fejlődésével lépést tartva új, eredményesebb technikákat vezetnek be, mint például az embriók 5-6 napig történő továbbtenyésztése, az embriókon végzett gyógyító jellegű mikromanipulációk, vagy a preinplantációs genetika.
A korábban kezelt páciensek baráti köre hívta életre öt évvel ezelőtt a Budai Lombikbébi Egyesületet. A civil szerveződésű alapítvány a korszerű eszközök vásárlásán és adományokon túl társadalmi és erkölcsi támogatásban is részesíti a Lombikbébi Centrumot.
Így vált lehetővé, hogy az egészségbiztosító ne csak az első gyermek megszületéséhez nyújtson támogatást, hanem a második gyermek programon belül történő fogantatásához is. A centrum működésének eredményeként egyre több gyermektelen házaspár számára válhat elérhetővé, hogy a találkozón megjelentekhez hasonlóan boldog édesanyákká, édesapákká, teljes értékű családokká válhassanak.
Urbin Margit
forrás: archívum
(Patika Tükör – 030115)
