Kevesen lehetnek olvasóink között, akik nem tapasztalták még a természet patikájának leggyakrabban alkalmazott „terméke”, az orvosi székfű (Matricaria chamomilla) vagy pipiske, azaz a kamilla egy-egy jótékony hatását.
A virág számos vegyületet tartalmaz, többek között flavonoidokat, kumarinokat, laktonokat, karotinoidokat. Egyszázaléknyi illóolaja nemkülönben gazdag összetételű, legfontosabb közöttük a gyuladáscsökkentő hatás „zászlóshajójaiként” aposztrofált bizabolol és kamazulén.
Rögtön érdemes megjegyeznem, hogy ha egy közönséges – akár filteres – kamilla forrázatát nem fedjük le, az előbb említett hatóanyagok jelentős része ténylegesen elillan. A név kötelez, ha már egyszer illóolajról van szó. Más gyógynövényekből készült teáknál is érdemes ezt szem előtt tartani.
Az említett bizabolol javítja a gyomornyálkahártya ellenállóképességét. Ezt főként a prosztaglandin-szintézis elősegítésével éri el, ráadásul görcsoldó hatású, amihez a virágban megtalálható egyéb spazmolitikumok, például luteolin, kvercetin, apigenin is csatlakoznak. A fentiek fényében nem véletlen, hogy a kamilla előnyösen alkalmazható a gyomor-bélrendszer gyulladásos-görcsös megbetegedéseiben, a fekélyebetegség támogató terápiájában, megelőzésében.
Közismert, hogy a baktériumok nem kedvelik különösebben a kamillát. Jó okuk van erre, hiszen – amellett, hogy az általuk esetlegesen termelt toxinokat a kamilla inaktiválja – a kivonatok számos baktérium fejlődését gátolják (bakteriosztázis). Az ezt kénytelen-kelletlen elszenvedő kórokozók között van a például az E. coli, és a Staphylococcus aureus is.
A hatás tehát nem baktériumölő (baktericid), de a szóban forgó mikroorganizmusok szaporodását megakasztja, így mind a sejtes, mind a humorális immunrendszernek jelentékeny támogatást nyújt (humor – folyadék, testnedv. [lat]). Különösen igaz ez a légúti betegségek – előírás szerint alkalmazott – kamillás inhalációval történő terápiája kapcsán.
Külsődleges alkalmazásában gyulladáscsökkentő, sebgyógyulást serkentő, antibakteriális, valamint gombaölő (fungicid) hatású. Megtalálható különféle krémekben, kenőcsökben, öblőgetőkben, a kozmetikai ipar számos termékében. Rendkívül elterjedt.
Mellékhatások
Elszórtan allergiás bőrreakciót okozhat. Száríthatja a nyálkahártyát, és felmerült, hogy hosszú távon alkalmazva károsíthatja a vékonybelek bolyhait. Utóbbit azonban nem sikerült minden kétséget kizáróan megerősíteni. Annyi bizonyos, hogy a főzés (ezzel az illóolajoknak eleve búcsút mondhatunk) és a túl hosszú ideig történő áztatás kerülendő, így a nemkívánatos hatások valószínűsége a gyógytea napi szinten történő fogyasztása/alkalmazása esetén is minimálisra szorítható.
Váli Béla Edgár
orvosiLexikon.hu
