Százhatvanöt ember hunyt el tegnap Magyarországon koronavĂrus okozta megbetegedĂ©s következtĂ©ben. Amikor öten haltak meg, felkaptuk a fejĂĽnket, amikor tizenöten, összenĂ©ztĂĽnk, amikor harmincöten, megriadtunk – talán el sem akartuk hinni. Aztán leszegett fejjel kezdtĂĽk megszokni.
Ne tegyük. Soha nem szokhatjuk meg ezeket a számokat. Emberek, családok, sorsok, elveszett álmok, évek-évtizedek vannak mögöttük.
Sokan azt hiszik, hogy velük nem történhet semmi baj. Badarság. Könnyebb mint gondolnák, hogy puszta számként éljenek tovább a 21. század egyik legszomorúbb statisztikájában.
KizárĂłlag azzal kerĂĽlhetjĂĽk ezt el, ha felelĹ‘sen cselekszĂĽnk, betartjuk az Ărott Ă©s Ăratlan szabályokat, hátrĂ©bb lĂ©pĂĽnk emberi kapcsolatainkbĂłl, Ăłvjuk szeretteinket, környezetĂĽnket.
A történelmi idők történelmi tetteket követelnek. Most mindannyian, egytől-egyig tehetünk ilyet. Csupán vigyáznunk kell egymásra.
Váli Béla Edgár
orvosiLexikon.hu