A fájdalom univerzális jelenség. Az, hogy milyen erősnek érezzük, miként reagálunk rá, mennyire tűrjük azt, az biológiai, pszichológiai alkatunktól és kulturális neveltetésünktől függ. Gondoljunk csak a szöges ágyon fekvő fakírokra, a parázson táncot járókra vagy a vallási okból magukat keresztre feszíttetőkre. A korábbi fájdalmas sérülésekkel, betegségekkel kapcsolatos emlékeink is befolyásolhatják a fájdalommal szembeni érzékenységünket.
Ha a fájdalom a sérülés vagy a betegség várható gyógyulási idején túl is fennáll, akkor krónikus állapot kialakulásáról beszélhetünk.
Ezt a kellemetlen, gyötrő állapotot szinte minden ember megtapasztalta már, hiszen a felnőtt lakosság körében ez az egyik leggyakoribb panasz. Az esetek nagy részében, csak „egyszerű" fejfájásról van szó, melyet például megfázás, közeledő időjárási front, túlzott alkoholfogyasztás vagy éppen megfeszített szellemi munka hív elő. Az így kialakult fejfájás fejfájáscsillapító hatására megnyugtatóan elmúlik, ám ha gyakran visszatérő, nehezen múló állapotról van szó, akkor már bizony tanácsos szakemberhez fordulni.
A baleset vagy betegség következtében amputáción átesettek többségét fantomfájdalmak kínozzák. Az elveszített végtag helyén úgy érzik a betegek a sokszor rohamszerűen fellépő fájdalmat, mintha az még ténylegesen létezne. A hiányzó kar vagy láb fájdalomérzékenységét az agy téves alkalmazkodása, illetve az alkalmazkodás elmaradása okozza.A fájdalomcsillapító gyógyszerek használata a mellékhatásaik miatt gyakran ellenjavalltak, ráadásul ez a látszólag forrása nélkül maradt, hasogató fájdalom nehezen csillapítható, megszüntetése nehezebben érhető el.
