Talp alĂĄ valĂłk – LĂĄbbeli törtĂ©nelem

A cipƑ ƑsĂ©t mĂĄr a kora kƑkorszakban ismertĂ©k, bĂĄr ekkor mĂ©g a valĂłdi cipƑt a lĂĄb körĂ© tekerhetƑ bƑrdarab helyettesĂ­tette. Az Ăłkorban a legkedveltebb viselettĂ© a puha bƑrbƑl kĂ©szĂŒlt bokĂĄig Ă©rƑ lapos talpĂș cipƑ vĂĄlt. A dĂ©li mediterrĂĄn terĂŒleteken, pl. GörögorszĂĄgban szandĂĄlt hordtak szĂ­vesen. A közĂ©pkori EurĂłpĂĄban a bokĂĄig Ă©rƑ lapos talpĂș cipƑ volt a legelterjettebb.

A XIV. szĂĄzad közepĂ©n jelentek meg Ă©s vĂĄltak divatossĂĄ MagyarorszĂĄgon a keskeny, hosszĂș orrĂș, Ășn. csƑrƑs cipƑk, amelyek orrĂĄt kitömtĂ©k, hogy merev maradjon. A XV. szĂĄzadra az egyenes vonalban vĂ©gzƑdƑ lĂĄbbelik voltak a legkedveltebbek, a XVI. szĂĄzadra azonban a csizma kiszorĂ­totta a divatbĂłl e viseletet. A cipƑ Ă©s a csizma Ă©rdekes ĂĄtmenete volt ebben az idƑben az Ășn. szekernye, amely egy hosszĂș, cipƑre hĂșzott bƑrszĂĄr volt.

A török hatĂĄs a lĂĄbbelik divatjĂĄban is Ă©rzĂ©kelhetƑ. A XVI-XVII. szĂĄzadban mind a nƑk, mind pedig a fĂ©rfiak legkedveltebb viselete a kemĂ©ny szĂĄrĂș Ă©s talpĂș bƑrcsizma. Mivel a csizma ekkoriban mĂ©g drĂĄga dolognak szĂĄmĂ­tott, a szegĂ©nyebbek bocskort hordtak. Ebben az idƑben olyan divatossĂĄ vĂĄlt a csizma, hogy a magyar ember viszolygott a cipƑ viselĂ©sĂ©tƑl.

ErrƑl ĂĄrulkodik a KĂłsa LĂĄszlĂł ĂĄltal szerkesztett Magyar MƱvelƑdĂ©störtĂ©net cĂ­mƱ könyv nĂ©hĂĄny sora is. "A csĂșcsos csizmĂĄhoz szokott magyarok szĂĄmĂĄra viszont a nyugati szabĂĄsĂș, sarok nĂ©lkĂŒli, csatos "tehĂ©nszĂĄjĂș", azaz tompa orrĂș fĂ©lcipƑ, korabeli nevĂ©n cipellƑs, rendre Ă©s rangra valĂł tekintet nĂ©lkĂŒl idegen, nyugatias viseletnek tƱnt. Amikor Szepsi Csombor MĂĄrton fĂ©l EurĂłpĂĄn ĂĄt koptatott sĂĄrga csizmĂĄja FranciaorszĂĄgban vĂ©gkĂ©pp szĂ©tszakadt, jobb hĂ­jĂĄn kĂ©nytelen volt cipellƑst venni a chalon-sur-marne-i vargĂĄnĂĄl, bĂĄr ezt igencsak szokatlan viseletnek tartotta."

Azonban nemcsak Ƒ idegenkedett a fĂ©lcipƑtƑl: Bethlen MiklĂłs kĂŒlföldi tanulmĂĄnyĂștja elejĂ©n, Regensburgban, "a cipellƑshöz szokatlan lĂ©vĂ©n" a lĂ©pcsƑn lefelĂ© menet megbotlott Ă©s legurult, s ha egy ajtĂłfĂ©lfĂĄban meg nem kapaszkodik, tĂĄn mĂ©g a nyakĂĄt is töri. Az orszĂĄg nyugati rĂ©szĂ©n, a BatthyĂĄny grĂłfok nĂ©metĂșjvĂĄri birtokĂĄn sem tartottĂĄk magyar emberhez illƑ viseletnek a cipƑt.

Amikor a BatthyĂĄnyk udvarĂĄban a pĂ©nz Ă©s a posztĂł mellett lĂĄbbelit is osztottak a szolgĂĄlatban ĂĄllĂłk között, "ceppelĂ©st" csak az orvosoknak Ă©s nĂ©hĂĄny MorvaorszĂĄgbĂłl bevĂĄndorolt anabaptista kĂ©zmƱvesnek juttattak. A rangosabb vĂĄrnĂ©p, a tiszttartĂłk, hadnagyok, szĂĄmvevƑk csizmĂĄt vehettek ĂĄt, mĂ­g a majorsĂĄgban dolgozĂł parasztok Ă©s iparosok bocskort kaptak.

A magyar hölgyek a XVI-XVII. szĂĄzadban földig Ă©rƑ ruhĂĄkat hordtak, amelyek teljesen eltakartĂĄk cipƑjĂŒket. A XVI. szĂĄzadban elsƑsorban a tompa orrĂș, lapos sarkĂș lĂĄbbelik, a XVII. szĂĄzad közepĂ©tƑl a magas fasarokkal ellĂĄtott, pĂĄntokkal dĂ­szĂ­tett cipƑk divatoztak. A XVII. szĂĄzad vĂ©ge felĂ© a nƑi cipƑk sarka egyre alacsonyabb lett, 1800 körĂŒl mĂĄr a teljesen lapos talpĂș, sarok nĂ©lkĂŒli papucscipƑket hordtak a nƑk. A XIX. szĂĄzad elsƑ felĂ©ben a mĂ©lyen kivĂĄgott, lapos talpĂș, sarkatlan balerinacipƑk voltak a legnĂ©pszerƱbbek, amelyeket dĂ­szes szalaggal rögzĂ­tettek a bokĂĄhoz. A szĂĄzad mĂĄsodik felĂ©ben a bokĂĄig Ă©rƑ, oldalt fƱzött vagy gombolt cipƑket viseltĂ©k leginkĂĄbb.

A XX. szĂĄzad elejĂ©n jelent meg Ă©s terjed el a jobb Ă©s ballĂĄbas cipƑforma. Az elsƑ vilĂĄghĂĄborĂșt követƑen a mĂ©lyen kivĂĄgott, bokapĂĄntos, 6-7 cm magas sarkĂș Ă©s bokapĂĄnt nĂ©lkĂŒli egyszerƱ szabĂĄsĂș pömpszök voltak a legdivatosabbak.

A harmincas Ă©vekben a lekerekĂ­tett orrĂș, alacsonyabb sarkĂș, Ășn. trottƑrcipƑk, a negyvenes Ă©vekben pedig a telitalpĂș cipƑk voltak a legkedveltebbek. Az ötvenes-hatvanas Ă©vek cipƑdivatjĂĄra a magas, tƱsarkĂș, hegyes orrĂș, nƑies cipƑk jellemzƑek, a fĂ©rfiak is hegyes orrĂș, enyhĂ©n magasĂ­tott sarkĂș cipƑket hordtak ekkor.

A hetvenes Ă©vek lĂĄbbelidivatjĂĄra a kerek orrĂș, alacsony sarkĂș, telitalpĂș cipƑk, mĂ­g a nyolcvanas-kilencvenes Ă©vekben – a rĂ©gi cipƑk divatjĂĄnak felidĂ©zĂ©se mellett – a sportcipƑk, bakancsok, Ă©s a nem tĂșl nƑies 8-10 cm magas "holdjĂĄrĂł" cipƑk a jellemzƑk.

Ma elsƑsorban a keskeny, nƑies szabĂĄsĂș cipƑk, csizmĂĄk divatosak. IdĂ©n tavasszal a drapp, a vörös, a bordĂł, a sötĂ©tlila, a padlizsĂĄn a legnĂ©pszerƱbb szĂ­nek a lĂĄbbelik esetĂ©ben is. A csizma mĂĄr az Ƒsszel divatba jött, s ez a trend tavaszra is megmaradt, csak most vĂ©kony, bĂ©leletlen bƑrbƑl, mƱbƑrbƑl, lakkbƑrbƑl kĂ©szĂŒlnek. IdĂ©n ugyanĂșgy divatos a keskeny, hosszĂș, hegyes orrĂș cipƑ, csizma, mint a szögletes, vagy lekerekĂ­tett orrĂș. A sarok mĂ©rete is rendkĂ­vĂŒl vĂĄltozatos, lehet tƱsarkĂș vagy akĂĄr egĂ©szen lapos is.

Az öltözĂ©kĂŒnkkel harmonizĂĄlĂł, de a divattĂłl fĂŒggetlenĂŒl olyan cipƑt vĂĄlasszunk, ami kĂ©nyelmes, lĂĄbformĂĄnknak, alkatunknak a legjobban megfelel.

Potondi Eszter

forrĂĄs: archĂ­vum
(Patika TĂŒkör – 020401)