A hipermobilitás-szindróma

[gac]
7408

A hipermobilitás a normális ízületi mozgás spektrumát ábrázoló Gauss-görbe felső végének felel meg az adott népességben.A tünetegyüttes mostohagyerek a reumatológiában is, sokszor vélik banálisnak, pedig a betegnek sok szenvedést okoznak a különböző testtájakon megjelenő, visszatérő ízületi ill. muszkuloszkeletális és sokszor viszcerális problémák, melyeket tisztázatlan eredetűnek tartott krónikus, kiterjedt fájdalom kísér.

A hipermobiltás-szindróma legnagyobbrészt ízületi problémákat okoz: ficam, rándulás, ízületi gyulladás, artrózis jelentkezik, károsodik az ízületek proprioceptív érzékelése. Gyakoriak még a szalagsérülések, az entezopátiás túlterheléses sérülések, a lúdtalp és a mechanikai eredetű derékfájdalom.

A hipermobilitás kötőszöveti betegség is, a kötőszövet pedig testszerte megtalálható. Gondot jelenthet a támasztó struktúrák gyengesége, például a medencefenék, a hasfal vagy a vénák tekintetében (végbél előesése, sérv, visszértágulat). A kezeletlen esetekben a krónikus fájdalom jelenti a fő panaszt, ennek háttere nem teljesen tisztázott.

Az ízületek hajlékonysága a gyermekkorban gyorsan, a felnőttkorban lassan, de folyamatosan csökken. Feltételezhetnénk, hogy a hipermobilitás-szindrómában szenvedő betegek tünetei csökkenek, s talán meg is szűnnek az idő előrehaladtával, de ennek éppen az ellenkezőjét tapasztaljuk. A serdülőkorban kezdődő tünetek a felnőttkorban is megmaradnak, sőt még intenzívebbé válnak.

A betegség kezelése nem könnyű. A fájdalomcsillapítók, nem szteroid gyulladásgátlók gyakran hatástalanok. A fizioterápia – módszertől függően – enyhítheti, de akár súlyosbíthatja is a tüneteket. Az ízületet stabilizáló izometriás gyakorlatok rövid távon csökkentik a hipermobilitást és megszüntetheti a fájdalmat. Hosszútávon az ízületeket körülölelő izomzatot kell erősíteni, "kontraktúrákat gyártani". Az ízületek proprioceptív érzékelését ill. reflexmechanizmusait neuromuszkuláris facilitációval lehet segíteni.

A szindróma krónikus fájdalommal való fennállása esetén nagy a szekunder pszichiátriai betegségek előfordulási gyakorisága. Fájdalomcsillapítással, kognitív viselkedésterápiával védhetjük meg a beteget attól. hogy az állapot egyre súlyosabbá váljon.

Bízunk benne, hogy egyre inkább háttérbe fog szorulni, hogy az orvosukat a hajlékony, hipermobil ízületeikkel (panaszokkal vagy még anélkül) felkeresőket egyszerűen cirkuszi mutatványokra képes páciensként, netán hipochonderként könyvelik el.

 

Váliné Fekete Szilvia
klinikai gyógytornász

Gyógytornapraxis.hu

2003.07.12

To prevent automated spam submissions leave this field empty.
Kép CAPTCHA
Kérjük, írja be a képen látható karaktereket, ügyelve a kis- és nagybetűkre.

Honlapunk böngészésével hozzájárul ahhoz, hogy sütiket használjunk. További információ.×