A fájdalom univerzális jelenség. Az, hogy milyen erősnek érezzük, miként reagálunk rá, mennyire tűrjük azt, az biológiai, pszichológiai alkatunktól és kulturális neveltetésünktől függ. Gondoljunk csak a szöges ágyon fekvő fakírokra, a parázson táncot járókra vagy a vallási okból magukat keresztre feszíttetőkre. A korábbi fájdalmas sérülésekkel, betegségekkel kapcsolatos emlékeink is befolyásolhatják a fájdalommal szembeni érzékenységünket.
Ha a fájdalom a sérülés vagy a betegség várható gyógyulási idején túl is fennáll, akkor krónikus állapot kialakulásáról beszélhetünk.
A fájdalom alapjában véve a perifériás idegekben, gerincvelőben és az agyban bekövetkező változások sorozata. A perifériás idegek behálózzák szervezetünket, és némelyikük olyan speciális végződésekkel rendelkezik, amelyek a kellemetlen ingereket, például a vágást, égést, kémiai ártalmakat vagy a fájdalmas nyomást érzékelik. Milliószámra találhatóak a bőrünkben, csontjainkban, ízületeinkben, izmainkban, valamint a belső szerveinket borító savós hártyákban. Eloszlásuk azonban nem egyenletes, sokkal több van az ujjbegyünkben, mint a hátunk közepén. A bőrnél kevesebb fájdalomérzékelő idegvégződés van az izmokban, és még kevesebb a belső szervekben.
Ha a szervezet számára ártalmas hatás éri őket, ingerületet küldenek a gerincvelőn keresztül az agykéreg felé. Az ingerületterjedés sebessége a különböző fájdalomközvetítő idegrostokon nem egyforma. A súlyos fájdalmat okozó sérülést gyakorlatilag azonnal megérezzük, míg a tompa, sajgó fájdalom, mint például a gyomorgörcs vagy fülfájás lassabb vezetési sebességű idegrostokon terjed.
Tulajdonképpen azt is mondhatjuk, hogy a fájdalom hasznos védekezőreakció, ami a szövetek károsodásától hívatott minket megvédeni. Mert nemcsak a kellemetlen fájdalmat érezzük, de az ingerület a gerincvelőn keresztül reflexes mozgásokat indíthat be. Gondoljunk bele, ha véletlenül egy forró tárgyat fogunk meg, azonnal elkapjuk onnan a kezünket, még mielőtt végiggondolhattuk volna, mi is történik velünk valójában. A porckorongsérv okozta hátfájás miatt a hátizmok feszessé válnak, próbálják stabilizálni a csigolyáinkat, hogy azok ne mozduljanak el, mert a mozgás újabb fájdalommal jár. Vakbélgyulladásnál a sebész nemcsak a fájdalom helyét figyeli a hasfal nyomkodása közben, hanem a hasfali izmok reflexes védekezés miatt kialakuló feszességét is.
• Az akut fájdalmat szövetsérülés váltja ki. Az ilyen típusú fájdalom rendszerint betegségekhez, sérülésekhez vagy műtétekhez kapcsolódik. Az akut fájdalom lehet gyenge és csak egy pillanatig tartó, mint a szúnyogcsípés, de lehet igen erős, és napokig, hetekig is tarthat, mint az égési sérülést, izomrándulást vagy csonttörést kísérő fájdalom. Akut fájdalomnál pontosan tudjuk, hol van a sérülés. Rendszerint egy előre elég jól megmondható időszak és a kiváltó ok megszüntetése - például a lyukas fog betömése - után az akut fájdalom rendszerint elmúlik.
• A krónikus fájdalom a sérülés gyógyulását követően is fennmarad. Rendszerint 6 hónap után beszélünk krónikus fájdalomról. A krónikus fájdalom az akuthoz hasonlóan lehet lüktető, szúró, égő, tompa vagy éles, és különböző intenzitású.
Időnként a krónikus fájdalom kiváltó oka nem derül ki. Nincs olyan szövetkárosodás vagy betegség, amit az orvos összefüggésbe tudna hozni a fájdalommal.
A krónikus fájdalom oka máskor valamilyen krónikus megbetegedés, mint az ízületi gyulladás vagy ízületi kopás. Esetenként sérülésből vagy gyulladásból, netán műtétből ered, melyek a perifériás idegeket vagy a gerincvelőt érintik. Az idegfájdalomnak ez a típusa, ami az eredeti sérülés gyógyulása után is fennmarad, az úgynevezett neuropátiás fájdalom, ami azt jelenti, hogy a fájdalmat idegkárosodás, és nem az eredeti sérülés okozza. Neuropátiát okozhat cukorbetegség, de alkoholizmus is.
Minden fájdalom - ha nem is mulasztható el teljesen, de - csillapítható, és minden betegnek joga van a fájdalomcsillapításhoz. Erre különböző módszerek vannak. A jól ismert házipraktikáktól kezdve - jegelés, végtag felpolcolása, fáslizás - a recept nélkül kapható gyógyszereken át az erős fájdalomcsillapítókig, kábítószerekig, bőrön át ható anyagokat tartalmazó tapaszoktól kezdve a bőr alá ültetett injekciós pumpákig, a gerincvelő mellé beültetett vékony kanülig - amelyen át akár a beteg saját magának adagolhatja a gyógyszert ", egészen a sebészi beavatkozásig - idegek, idegdúcok kémiai anyaggal történő elroncsolásig, átvágásáig, kiirtásáig - terjed a fájdalomcsillapítási lehetőségek palettája.
A leginkább ismert gyógyszerek az úgynevezett nem szteroid gyulladáscsökkentők, ezeknek is több kémiai csoportja használatos nap mint nap. Ezekből széles választék áll rendelkezésre orvos és beteg számára egyaránt. Jó azonban tudni leggyakoribb mellékhatásukról: e szerek károsíthatják a gyomornyálkahártyát, fekély kialakulásához vezethetnek, melyből súlyos, akár életveszélyes gyomorvérzés is kiindulhat. Ilyenkor a széklet szurokfeketévé vagy meggyzselé színűvé válik, esetleg a beteg vért hány, ami legtöbbször a kávézaccban található szemcsékhez hasonló üledéket tartalmaz.
Bizonyos fájdalomcsillapítóknál vigyázni kell az esetleges hozzászokásra, esetenként olyan mellékhatásokra, melyek miatt veszélyessé válhat a közúti közlekedésben való részvétel.
Persze, fájdalmat nemcsak fájdalomcsillapítókkal lehet enyhíteni. Tudják ezt jól a visszérbetegek és az akut aranyeres rohamban szenvedők, akik a vénás keringést javító, ödémacsökkentő tablettákat szedik.
Az ízületi és izomfájdalmak helyileg alkalmazott kenőcsökkel, gélekkel, borogatásokkal, pakolásokkal szintén hatékonyan kezelhetők, de igaz ez a felületes vénagyulladás okozta kínokra vagy a korábban említett aranyérbetegségre is.
Dr. Kökény Zoltán
forrás: archívum
(Patika Tükör – 041105)
