orvosiLexikon.hu

Múlt héten olyasmit tapasztaltam, amit még soha: szó nélkül hozzányúlt a pénzemhez. Leültem beszélni vele. Kiderült, hogy adósságai vannak, játékgépeken sok pénzt vesztett, de az ijesztett meg a legjobban , amikor azt mondta, hogy vissza fogja nyerni a pénzt és hogy nem akarja abbahagyni a játékot.

Hallottam róla, hogy ez betegség is lehet.

Nem tudom mit tehetnék.

Tisztelt Levélírónk!

A szerencsejáték, a „játékszenvedély”, a fogadás, a győzelem vágya szinte egyidős az emberiséggel.

Minden kornak megvolt a maga divatos szerencsejátéka. A római katonák pl. szerettek kockázni, a múlt században sokan lóversenyre jártak és fogadásokat kötöttek. Ma a kaszinók a „félkarú rablók” a divatosak, vagy pl. a társadalmilag elfogadottabb, konszolidáltabb, kedvelt szerencsejáték a lottó.

De vajon hol a határ, meddig játék és honnantól betegség. Ez néha a pszichiátereknek is kérdéses. Amerikában megpróbáltak kialakítani egy egységes kritériumrendszert a kóros játékszenvedély diagnosztikus ismérveiről.

A betegség fennáll ha legalább négy vonás az alábbiakból megtalálható:

· gyakori/rendszeres belefeledkezés/belemerülés a szerencsejátékba, illetve a hozzá szükséges pénz megszerzésébe,

· a kívánt izgalom eléréshez egyre gyakoribb nagy nagyobb összegű tétek megjátszása,

· nyugtalanság, irritábilitás, ha nem játszhat,

· ismételt vesztések és visszatérések a játékhoz azért, hogy veszteségeit visszanyerje,

· a játék csökkentésének, abbahagyásának ismételt (sikertelen) kísérletei

· gyakori szerencsejáték olyan időpontokban, amikor egyéb munka- vagy szociális kötelességeket kellene teljesítenie,

· a játék érdekében fontos munkahelyi, szociális vagy szabadidős tevékenységek feláldozása,

· a játék folytatása az adósságok megfizetésének nyilvánvaló képtelensége vagy más szociális, munkahelyi, illetve hatósági/törvényes problémák ellenére, amelyeket a további játék – a szenvedély tudatával – súlyosbít.

Az egyik jellemző tünet, hogy a betegségben már torzul a gondolkodás, a kockázatot nem reálisan ítélik meg.

A szenvedély kiélésében különböző fázisok vannak. A játék előtt izgatottság, feszültség fokozódó késztetés, a játék alatt öröm, izgalomérzés, majd leggyakrabban a bekövetkező veszteség miatti bűntudat kialakulása jellemző.

Képtelenek késztetéseiket kontroll alatt tartani, ezért ezt az ún. impulzus kontroll zavarok közé sorolják.

Ha nyernek, akkor nyerési fázisban vannak – nem tudják abbahagyni, ha vesztenek, akkor tovább kell játszani, hogy visszanyerjék a veszteséget. Sokan adósságba keverednek – ez néha extrém méretű. Hazudozásra kényszerülnek, az intim kapcsolatok, családi kötelékek fellazulhatnak.

Különböző statisztikák szerint az emberek fele, kétharmada időnként részt vesz valamilyen szerencsejátékban, de az ún. „kóros játékszenvedély” csak 2-3 százalékuknál fordul elő. Sokkal gyakoribb férfiak körében.

Társulhat depresszióval és alkoholfüggőséggel is - természetesen ez nem szükségszerű.

Mit is tehetne egy aggódó édesanya?

A leírtak alapján még nem biztos, hogy a fia játékszenvedélye már kóros lenne. Ma a fiatalok divatos találka és szórakozó helyévé vált a játékterem, s rengetegen kipróbálják az automatikákat, kisebb, nagyobb veszteségeket szenvedve. Az a gond, hogy ebben a korban még nem elég érett a személyiség, nem alakult ki stabil önértékelés.A fiatalok gyakran két véglet között ingadoznak: ezek a szélsőséges kisebbségi érzés és ún. omnipotencia vagy mindenhatósági érzés („bármire képes vagyok, korlátlanok a lehetőségeim, a határaim”), melyek elősegítik a játékba való belemerülést.

Sajnos amíg a fia be nem látja, hogy változni, változtatnia kellene nagyon nehéz a helyzet. Ez a felismerés pedig gyakran csak olyankor fogalmazódik meg, amikor már jelentősebb anyagi nehézségek merülnek fel.

Az ellenséges viselkedés, veszekedésbe torkolló jelenetek általában inkább csak rontanak a helyzeten. Beszélgessen vele minél többet, ha lehet elfogadó, megértő légkört kialakítva. Ez a kor és maga a tünet is a személyiség határainak kialakításáról, megtapasztalásáról szól. Ha úgy látja, hogy a fia „visszaeső”, hogy az ismertetett kritériumok ráillenek, akkor beszéljen ezekről vele, s javasolja, hogy beszéljen erről egy szakemberrel is, aki segít eldönteni, hogy az már betegség-e, kóros játékszenvedély-e, s hogy szükséges-e terápia.