A szépségről, az ideális alkatról minden kornak meg van a maga elképzelése. A képzőművészeti alkotások jól példázzák, hogy ezek az eszményképek időről időre milyen változáson mentek keresztül. Hasonlítsuk csak össze Rubens telt (mai szemmel nézve kifejezetten kövér) nőalakjait Modigliani légies hölgyeivel vagy Degas balerináival. De elég a közelmúltra tekinteni. Az ötvenes években még Marilyn Monroe nőies idomai jelentették az etalont, ma pedig a csontsovány Kate Moss a kifutók sztárja.
A média a reklámok, a magazinok, és egyéb tömegkommunikációs csatornák segítségével elénk állít egy „tökéletes", tehát utánozni való idolt. Ezért főleg a fiatalabb korosztály tagjaira jellemző, hogy nem azért kezdenek el fogyókúrázni, mert aggódnak az egészségük miatt, hanem mert meg akarnak felelni a divat által sulykolt elvárásoknak. Nem is lenne ezzel semmi baj, ha mindenki reálisan ítélné meg saját testét, és túlzásoktól mentesen próbálná önmagából a legjobbat kihozni.
Csodák és csapdák
Az öröklött tulajdonságokon (testmagasság, alkat, csontozat) nem lehet változtatni, de az ideális súly elérése mindenki számára kívánatos. Így ha megméretkeztünk, és súlyosnak találtattunk, akkor eljött az ideje, hogy belevágjunk egy testsúlycsökkentő programba.
A módszerekben természetesen nincs hiány, hiszen egyre újabb és újabb, garantált fogyást ígérő csodadiéta lát napvilágot. Aki nyitott az újdonságokra – elsősorban a hölgyek és az ifjabb korosztály – nagy lelkesedéssel, és bizalommal próbálja ki a sztárdiétának kikiáltott étrendet, de a többség sajnos nem örülhet tartós sikernek. A felmérések is azt igazolják, hogy – a fogyókúra-őrület ellenére – az elhízás szinte világjárvánnyá vált.
Hol lehet a gond? A diétás módszerekben vagy önmagunkban keressük a hibát?
Szögezzük le, a fogyókúra nem veszélytelen vállalkozás. Bizonyos típusai kifejezetten egészségkárosítóak lehetnek. A diétától pedig pont azt várnánk el, hogy ne csak karcsúbbak, hanem fittebbek, energikusabbak, egészségesebbek is legyünk. Így mielőtt fogyókúrába kezdenénk, érdemes néhány dolgon elgondolkodni, hogy a legjellemzőbb csapdákat elkerüljük.
Koplalás
A gyors fogyás érdekében sokan képesek mindenféle élelmet megtagadni önmaguktól. A rövidebb-hosszabb ideig tartó koplalás azonban hosszú távon nem oldja meg a súlyproblémákat. A kezdetben tapasztalható látványos fogyás sem a zsírpárnákból, hanem vízből származik. Később pedig, a tápanyagok hiánya miatt, szervezetünk gyorsabban mozgósítja energiaforrásként az izomfehérjéket, mint a zsírokat. Így a derekunkon levő úszógumi helyett az izmaink sorvadnak. Az alapanyagcserénk is lelassul, így ha újra elkezdünk enni, abból jóval többet hasznosítunk, és hízni kezdünk. A koplalás kellemetlen tünete ráadásul az acetonos lehelet, a rossz közérzet, a gyengeség is. Súlyosabb esetben akár szívritmuszavarok is előfordulhatnak. A koplalást tehát felejtsük el!
Drasztikus energiacsökkentés
A koplaláshoz hasonlóan, az anyagcserénk „takaréklángon" kezd el működni. A fogyás mértéke a várttal ellentétben egyre csökken, a visszahízás veszélye viszont nagy. A radikális kalóriamegvonás miatt a létfontosságú tápanyagokat (fehérjék, vitaminok, ásványianyagok, eszenciális zsírsavak) sem kapja meg szervezetünk. Túl sokáig nem tartható, hiszen ki szeret az éhségtől szédelegni?
Monodiéták
Ezek a diéták többnyire egyfajta táplálék fogyasztását engedélyezik (például burgonya, tej, tojás, káposztaleves). Így azonkívül, hogy borzasztóan unalmasak, még a tápanyagok ideális arányát sem tudják biztosítani. Hosszabb távon különféle hiányállapotok alakulhatnak ki. Bár ember legyen a talpán, aki néhány napnál tovább bírja, hogy csak túrót egyen.
Alacsony szénhidrátbevitel
Tipikus példája a sokat vitatott Atkins-diéta. Hirdetői az elhízásért a szénhidrátokat teszik felelőssé. A diéta ezért nem csak az egészségtelennek tartott egyszerű cukrokat, édességeket tiltja, hanem a gyümölcsök, zöldségfélék fogyasztását is szigorúan korlátozza. A húsok, felvágottak, tojás, sajtok, zsiradékok viszont bármilyen formában és mennyiségben a tányérunkra kerülhetnek. A napi 1/2 kg fogyás ígérete csábító lehet, de a diéta hátulütőiről sem szabad megfeledkezni:
- A túl sok állati zsiradék emelheti koleszterinszintünket
- Az extrém fehérjebevitel megterheli a vesénket
- A fokozott kalciumürítés csontritkuláshoz vezethet
- A zöldség, gyümölcs és gabonafélék korlátozása miatt vitamin- és ásványianyag-hiány léphet fel
- A rostszegénység következtében székrekedés alakulhat ki
- A súlyveszteség nagy része vízből és az izomfehérjék égetéséből származik
Zsírmentes étrend
Ha csak a zsírok redukálásával próbáljuk elérni az álomsúlyunkat, csalódás érhet bennünket. A light vagy 0%-os termékek, ha zsírt nem is, több-kevesebb kalóriát (sőt sok esetben cukrot is) biztosan tartalmaznak. A „diétás, tehát nem hizlal" reményében hajlamosak lehetünk többet fogyasztani belőlük. Ez pedig annyira megnövelheti energiabevitelünket, hogy a várt fogyás elmarad. A zsiradékokat tehát nem kell teljes mértékben tiltólistára tenni, hanem a „minőség és mennyiség" elvét követve ésszerűen az étrendünkbe építeni.
Tisztítókúrák
Elsődleges céljuk nem a fogyás, hanem a szervezet méregtelenítő folyamatainak elősegítése, felgyorsítása. A fogyókúra megkezdése előtt egy léböjt- vagy gyümölcsnap áthangolhatja szervezetünket az új, csökkentett energiatartalmú étrendre.
Táplálékkiegészítők, étvágycsökkentők
A különféle vitamin- és ásványianyag-készítmények a fogyókúra során esetleg fellépő hiánybetegségek kivédésében segíthetnek. Optimálisan összeállított diétás menü esetén, mely megfelelő mennyiségben tartalmaz gyümölcsféléket, zöldségeket, sovány tejtermékeket, zsírszegény húsokat, teljes kiőrlésű gabonából készült termékeket, nincs is szükség vitaminkiegészítésre.
A zsírégetőként árult kapszulák önmagukban nem okoznak testsúlycsökkenést. Megfelelő étrend és intenzív testedzés nélkül túl sok eredményt ne várjunk tőlük.
A fogyókúrás italporok általában kiegyensúlyozott tápanyag-összetételű keverékek. Magas rosttartalmuk telíti a gyomrot, csökkenti az éhségérzetet. Naponta maximum 1-2 étkezés kiváltására alkalmasak. Kizárólag turmixokkal fogyókúrázni nem érdemes, mert egy idő után unalmassá válhatnak, és a rendes étel utáni vágyakozás nagy dőzsölésbe csaphat át.
Csácsi Ibolya
dietetikus
forrás: archívum
(Patika Tükör – 070405)
