A Füstmentes Világnap apropóján minden évben lehetőségünk van összehasonlítani, hogy mennyit nőtt vagy csökkent hazánkban a dohányosok száma.
A belélegzett füst rendkívül káros egészségünkre, különösen a dohánytermékek füstjére igaz ez. Emellett, nem kis anyagi terhet ró a dohánytermékek vásárlása a rendszeresen füstölőkre.
A tünetegyüttes a többnyire ártalmatlan és átmeneti, a modern kor felnövekvő nemzedékeiben jelentős arányban megjelenő kisebb akaratlan mozgások, izomrángások, az ún. tic-ek komplex megnyilvánulása, mely a motoros összetevőkön kívül legtöbbször valamilyen kényszeres hangadással is jár.
Sokakat érint, mégis tabuként kezeljük. Úgy gondoljuk, illetlenség erről a témáról nyilvánosan beszélni, tanácsot kérni, orvoshoz fordulni pedig túl időigényes. Ezért aztán órákat töltünk azzal, hogy az interneten megtaláljuk a megfelelő megoldást a problémánkra, pedig a székrekedés nem szégyen, és a tévhitekkel ellentétben sok esetben nem tehetünk róla.
A téma aktualitását egy hazánkban frissen elvégzett kutatás adja, melyből többet megtudhatunk a problémáról.
A XX. század első évtizedei sorra hozták magukkal azokat a döntő jelentőségű felfedezéseket, melyek nélkül ma aligha tudnánk elképzelni a modern orvosi diagnosztikát és terápiát.
Tán a legnagyobbak mind között Karl Landsteiner felfedezése a vércsoportokat, valamint Sir Alexander Fleming szintén Nobel-díjjal elismert felfedezése a penicillint illetően. A harmincas évek elején már a szulfonamid terápiás hatását is felismerik.
Ebben a fertőző betegségben az emberi szervezet az Echinococcus féreg lárváinak eltartására és szaporítására korlátozódik.
A végállomás a kutyák vékonybele, ahol a parazita már kifejlődött galandféregként keseríti meg hordozója mindennapjait.
A kutyák székletével ürülő peték a tényleges köztigazdáknak számító növényevő állatokba kerülnek, melyek lárvákkal tűzdelt húsa nyilván nem egy egészséges étel (főleg ha nem sütik, főzik meg jól), de maga az ember többnyire a kutya székletével ürülő peték lenyelése miatt fertőződik.
Az étvágytalanság és a válogatás gyakran azonos okra vezethető vissza.
A szülők gyakran fordulnak orvoshoz azzal a panasszal, hogy étvágytalan a gyermekük, alig eszik valamit, illetve csak azt eszi meg, ami a fogára való, válogatós.
A legtöbb rossz étvágyú gyermek egyik vagy mindkét szülője gyermekkorában étvágytalan volt.
Honlapunk böngészésével hozzájárul ahhoz, hogy sütiket használjunk. További információ.