Sport egy vesével

[gac]
2335

Ha egy sportoló egyik veséjét el kell távolítani, az nem csupán jövőbeni sporttevékenységére, hanem – főként hosszabb távon – mindennapi életvezetésére is hatással lehet.

Az egyik vese kiesése esetén ugyanis a szervezet homeosztázisa sérülékenyebbé válik. A vesék részt vesznek a vérnyomás hormonális (renin-angiotenzin), központi és környéki idegrendszeri (vegetatív), valamint egyéb mechanizmusok által megvalósuló összetett szabályozásában. A kor előrehaladtával emelkedhet a vérnyomás, növekedhet a valószínűsége a magasvérnyomás betegség kialakulásának.

Több követéses vizsgálat számolt be arról, hogy az egyik oldali szerv eltávolítása után a megmaradt vese szöveteiben idővel degeneratív, szklerotikus folyamatok indulhatnak be. Ez egyes esetekben – hosszú évek alatt – a vese funkciójának, többek között az érgomolyagokhoz kötött szűrőképességnek, azaz a glomeruláris filtrációnak a romlásához, a fehérjemegtartó képesség csökkenéséhez, illetve veseelégtelenséghez is vezethet (utóbbi indikátora a vizeletben kimutatható kreatinin szintjének emelkedése).

A teljes képhez hozzátartozik, hogy a más és más betegcsoportokon végzett, különböző intézetekhez köthető vizsgálatok ellentmondásosak, leginkább a túlsúlyossággal párhuzamosan megfigyelhető kockázat-emelkedésében bontakozott ki egyetértés.

Fontos a vérnyomás rendszeres ellenőrzése, a vizeletből kimutatható fehérje mennyiségének, a fehérje-kreatinin aránynak, valamint az ürített kreatinin koncentrációjának laboratóriumi kontrollja, a glomeruláris filtrációs ráta (GFR) meghatározása.

Speciális diétára nincs szükség, a napi só- és fehérjebevitelt azonban érdemes figyelemmel kísérni, dietetikus útmutatásai alapján korlátozni.

A fentiek a legrosszabb forgatókönyvet jelentik az egyik veséjüket elvesztett emberek életmódjában és egészségi állapotában beálló esetleges változásokat illetően. Legtöbbször egy vese működése is elegendő ahhoz, hogy az élet a megszokott kerékvágásban, az egészséget alapvetően meg nem kérdőjelezve, a mindennapokat kompromisszumok nélkül megélve folyhasson.

Más kérdés a sport, pontosabban a versenysport. Elméletileg a vese által (is) termelt erythropoetin, a vörösvértestek fejlődéséhez szükséges glikoprotein mennyiségének kihívást jelentő körülmények között észlelhető relatív hiánya is korlátozhat, de mindenekelőtt az, hogy a megmaradt vesére különösen vigyázni kell. Ennél fogva tanácsos kerülni az olyan sporttevékenységeket, melyek magukban hordozzák a vese fizikai sérülésének kockázatát. Ilyenek például a kontakt küzdősportok, a rögbi, a labdarúgás, a vízilabda, a kosárlabda és a kézilabda. Veszélyes lehet még a kerékpározás, síelés, a szertorna is. Ahol alkalmazható, a vesetájék mechanikus védelméről gondoskodni kell.

Megjegyzendő, hogy a statisztikák szerint a fenti sportágak művelése során bekövetkező súlyos vesesérülések gyakorisága jóval alatta marad a koponya-, gerinc- és szívsérülések gyakoriságának.

 

Váli Béla Edgár
tudományos szakíró – orvosiLexikon.hu

2009-02-09

To prevent automated spam submissions leave this field empty.
Kép CAPTCHA
Kérjük, írja be a képen látható karaktereket, ügyelve a kis- és nagybetűkre.

Honlapunk böngészésével hozzájárul ahhoz, hogy sütiket használjunk. További információ.×