Sport a füstködben

[gac]
943

Mozgólépcső és szmog? Részletek a cikkben...Ahogy járok-kelek a fővárosban, döbbenten konstatálom, hogy az emberek egy részének – úgy tűnik – teljesen mindegy, hogy hol és milyen körülmények között sportol. Futnak, gyalogolnak a kőrengetegben, néhányan szmog nélkül is szinte keresik az autóforgalmat. Sokszor tapasztalom, hogy a kocogóknak nincs idejük magasabb, hegyvidéki terepet keresni, de esetenként még arra sem hajlandóak, hogy egy utcával feljebb-kijjebb menjenek, csendesebb, futószenvedélyüknek tisztább levegőjű helyet találva. Mostanában pedig, mintha bele sem hallgatnának a hírekbe. Vagy ha mégis, nem értik, érzékelik a valós jelentőségét annak, amire a szakemberek az utóbbi napokban nem egyszer figyelmeztették Budapest és a többi veszélyeztetett nagyvárosunk, régiónk lakosait.Szabadban sportolni ugyanis kizárólag tiszta levegőjű helyen érdemes. Nem az Alpok kristálytiszta levegőjű magaslati terepeire gondolok, még csak nem is a Mátrára, Normafára. Csupán egy tényeken alapuló, józan, felelős mérlegelésre. Ennek kapcsán érdemes itt és most néhány élettani adattal, megfontolással előhozakodnom.

Nyugalmi légzésünk során percenként körülbelül tizenkétszer veszünk levegőt, egyenként mintegy 500 ml térfogatban. Ez percenként hat liternyi levegő légutakon történő átáramlását jelenti. Ezzel a légzési perctérfogattal sem kellemes sétálgatni a Széna téren, Margit körúton – bárki lemérheti azon, amikor egy hosszasabb, kényszerű városi mászkálás után kifújja az orrát... Ez a szerencsésebb eset, mert amit a zsebkendőjében lát, az az orrnyálkahártya hatékony szűrőfunkciójának az eredménye. Védekezésre a mélyebb légutak is képesek: csillószőrőkkel megvalósuló „mozgólépcsős” aktivitásuk, reflexes összehúzódásuk, köhögés segítségével. A produktumot a torkunkban érezhetjük. Az orr- és garatmandulák, a környező nyálkahártya immunkompetens, ún. lymphoid szövete is jelentős mennyiségű port von ki a forgalomból. Azonban a mostanság figyelmet kapott PM10-zel, azaz a porszemcsék azon tömegével, melyek mérete nem haladja meg a 10 mikrométert, légzőszervünk nehezen birkózik meg. Az ilyen mérettartományba tartozó aeroszolok csekély veszteséget szenvednek el az orrban, átviharzanak a légcsövön, a főbronchusokon, majd a csaknem kéttucatnyi légcsőoszlás, majd a legkisebb bronchiolus terminalisokon, respiratoricusokon keresztülvergődve a tüdő fő funkcióját megvalósító léghólyagocskákban, alveolusokban kötnek ki (főként a 2 mikrométer alattiak). És ez bizony baj. Ezeket a porszemcséket ugyanis – megtapadva a felületükön – számos kémiai károsító ágens használja „taxiként”, kényelmes fuvarral jutva el légzőszervünk mélyére. A tüdő nyilvánvalóan védekezik, a fagocitózisra (bekebelezésre) képes, csontvelő eredetű immunsejtjei (alveoláris makrofágok) támadásba lendülnek, sőt segítségül hívják az immunrendszerfő védelmi vonalaihoz tartozó granulocitákat is. A szemcsék internalizálásával azonban kémiai szennyeződések is bejutnak a szervezetbe, a véráram közvetítésével, a falósejtek szétesésével gyakorlatilag bárhová.

Önmagukban a porszemcsék is kifejtik áldatlan hatásukat. Már a tüdőben – a cigarettafüsthöz, illetve abban találhatóakhoz hasonlóan – próbára teszik az immunsejteket, melyek reakciója/interakciója során ún. lizoszomális enzimek kerülnek a sejtközötti térbe. Ezek az enzimek gyulladást okozhatnak, fokozódik a szekretoros aktivitás, a görcskészség, csökken a broncusok-bronchiolusok összátmérője, romlik a légcsere. Különösen nagy veszélynek vannak kitéve a (krónikus) légúti megbetegedésben szenvedők, allergiások, asztmások.

Szabadtéri, kimerítő sporttevékenység során szervezetünk nem éri be a nyugalmi légcserével. Mind a légvételek száma, mind azok mélysége jelentősen megváltozik. Az eredmény a több mint húsz-huszonötszörös (!), vagy azt meghaladó, 120-150 literes légzési térfogat. Profán, remélhetőleg sokakat elgondolkodásra késztető hasonlattal élve: minden polgártársunk, aki a szmogriadó alatt a szabadban, szennyezett területen fut, annak hálásak lehetünk, ugyanis aktív, hatékony légszűrőként óránként sokezernyi liter levegőt tisztít meg, szemben az utcán téblábolókkal, akik – eléggé el nem ítélhetően – kevesebb, mint négyszázat...

Szumma szummárum, szennyezett levegőjű környezetben sportolva messze többet ártunk magunknak, mint amennyit gondolnánk, hogy használ. Ugyanez érvényes azokra a csapadéktól, hidegtől megóvó, sportolási célzattal felhúzott sátrakra, melyek légszűrő berendezéssel nem rendelkeznek. Ezek a külső levegőt fújják be a nyomás biztosítása, a felfújt állapotban tartás, járulékosan a fűtés, a meleg levegő bejuttatása végett. Ilyen körülmények között – a szokásos edzésmódszert nem megváltoztatva – a légcserét erőteljesen fokozó sporttevékenységet folytatni, arra biztatni komoly hiba, szakmai felelőtlenség.

Tanácsok mindennapjainkra szmog, füstköd  esetén

- sporttevékenység mellőzése a szabadban (a por koncentrációja földközelben a legmagasabb, de szmogriadó esetén ne ringassuk illúziókban magunkat: a por hatalmas területeket fedhet be több száz méteres rétegben, így – a hazai vagy fővárosi/nagyvárosi domborzati viszonyokat tekintetbe véve – hiábavaló magasabban fekvő terepet keresni, sportolni ezeken a helyeken sem ajánlott)

- általában minél kevesebb ideig tartózkodni az utcán, szabadban

- zárt térben, lakásban légszűrő berendezésekkel, ionizátorokkal javítható a levegő minősége

- a téli időszakban hiába magas kültéren a páratartalom, a lakások többségében száraz a levegő – harminc százalék alatt mindenképpen párásítani tanácsos az erre szolgáló készülékekkel, esetleg ruhaszárítón nagyobb felületű vizes ruhanemű, lepedő, ágynemű kiteregetésével

- változatos, zöldségekben, gyümölcsökben gazdag, „antioxidáns” étrend

- tudatos, bő folyadékfogyasztás

 

(–VBE–)

To prevent automated spam submissions leave this field empty.
Kép CAPTCHA
Kérjük, írja be a képen látható karaktereket, ügyelve a kis- és nagybetűkre.

Honlapunk böngészésével hozzájárul ahhoz, hogy sütiket használjunk. További információ.×