Influenza – a gyenge láncszem: Mexikó

0
517

Virus infoAz influenzával kapcsolatos hírekre portálunkon rendszeresen reagálunk, többnyire azzal a célzattal, hogy kiegyensúlyozzuk a médiumokban harsogó, a veszély bulvárjellegű felerősítésében érdekelt hírműsorokat, cikkeket. Mivel a téma döntően orvosi, biológiai, virológiai jellegű, laikus szerzőkkel, szerkesztőkkel szemben nem merül fel a tudományos megközelítés igénye. Felmerül ellenben a kérdéskör józan, tényeken alapuló, felesleges pánikkeltésre okot nem adó kezelésének követelménye.

2004 februárjában írtuk: „A madárinfluenza persze nem újkeletű. Az első észrevételezés Olaszországban 1878-ban(!) történt, ekkor írták le azt, hogy az adott madárállomány teljesen elpusztult. Több mint száz évvel később az USA-ban (Pennsylvania) már 17 milló szárnyast kellett ahhoz elpusztítani, hogy a fertőzés tovaterjedését megakadályozzák. Utóbbi a védekezés kulcsa. A fertőzött állományt szigorúan eliminálni kell, karantén, fertőtlenítés foganatosítandó (a vírus hőre, fertőtlenítőszerekre érzékeny). A szegényebb országokban ennek nagyon komoly gazdasági kihatásai vannak, így pl. Mexikóban 1992-95 között többször is felütötte a fejét a járvány. Ez a madárállomány kímélése, a nem kellő szigorúsággal és következetességgel folytatott védekezés miatt történhetett.”Az utolsó néhány mondat a lényeg. Nem véletlen, hogy a sertés influenza emberről emberre terjedni képes járványa Mexikóban jelent meg először. Mexikó ugyanis a vírus számára egy „rekombinálódási kánaánnak” bizonyult, ahol szabadon garázdálkodhattak a madarak, emlősök (sertések), emberek között. Az első hírek a mexikói betegek körében tapasztalható magas mortalitási (halálozási) arányról szólnak, szemben a nem mexikói illetőségű páciensekkel, akik között fatális kimenetelről még nincs tudomásunk. Elképzelhető, hogy ez a különbség is genetikai szinten lesz majd megragadható.

2004 ferbuárjában írtuk továbbá: „Az influenzua vírusa az ún. orthomyxovírusok közé tartozik. Nem csak az embert betegíthetik meg, hanem előszeretettel tanyáznak madarakban, sertésekben, lovakban. A sertések és madarak lehetnek a legnagyobb „tározói” (reservoir) ennek a vírusnak, lehetőséget teremtve arra, hogy itt olyan változásokon essenek át, melyek fokozzák fertőzőképességét (vagy súlyosabb betegséget okozzanak), de legalábbis egy lépéssel előrébb járjanak a kifejlesztett oltóanyaghoz képest.

'A' és 'B' antigén típusa klinikailag nem elkülöníthető betegségeket okoznak, a 'C' által okozottat pedig legtöbbször diagnosztizálni sem lehet, oly enyhe (szerkezeti felépítése távolabb is áll a másik kettőétől).
A mostanában sokat emlegetett madárinfluenza vírusa magas megbetegítő képességről tesz tanúbizonyságot, szerencsére fertőzőképessége egyelőre csak közvetlen madár (baromfi)-ember kontaktus során nyilvánul meg. Nem zárható ki, hogy az idő múlásával sikerülni fog olyan szerkezetet felvennie, amely már a közvetlen emberről emberre terjedés veszélyét is magában hordozza.”

2006 áprilisában írtuk: „Holland és japán kutatók szerint az emberre is veszélyes H5N1 jelű kórokozó csak a légutak legmélyén lévő hámsejtek meghatározott receptoraihoz képes szorosan kötődni, ezáltal a cseppfertőzésen (köhögés, tüsszentés stb.) alapuló terjedés valószínűsége számottevően csökken.

Ezek szerint a legkisebb hörgőkbe (bronchiolusok) és légzőhólyagokba (alveolusok) el nem jutó vírus patogenitása (megbetegítőképessége) kisebb a nyálkahártyát feljebb károsító, tüdőgyulladást önmagában ritkán okozó közönséges influenza vírusokkal szemben. Ezzel van összefüggésben az a tény, hogy az eddig jelzett emberi megbetegedések túlnyomórészt olyan helyeken következtek be, ahol a vírusterhelés kirívóan magas volt (pl. fertőzött baromfitelepen, ahol hemzsegtek a kórokozók a megszáradt ürülék eltakarítása, következményes levegőbe kerülése során).

Megjegyzendő, hogy a vírus mutációja (ill. rekombinálódása) során olyan előnytelen változáson is áteshet, aminek eredményeképpen az új törzs – amellett, hogy megtartja a mély légutak károsításának képességét – a hörgők felsőbb szakaszain is megtelepedhet. Ez a betegséget a közönséges influenza lefolyásához teheti hasonlatossá, amely immáron cseppfertőzéssel is jól terjed. Ebben az esetben a betegség – statisztikailag – akár meg is szelídülhet, azaz súlyossága és a halálozási aránya csökkenhet, de ha a rekombinálódott kórokozó elegendő számban eljut a bronciolusokig, alvelousokig, akkor – mint eddig – fatális kimenetelű, légzési elégtelenséghez (ARDS) vezető ún. interstitialis (kötőszöveti) tüdőgyulladást (pneumonitist*) okozhat.

*Nem azonos a baktériumok okozta, és gyógyszeresen többnyire jól kezelhető ún. parenchymás tüdőgyulladással (pneumonia).”

2005 októberében írtuk:„...Az influenzavírus az orthomyxovírusok közé tartozik. Örökítőanyaga RNS (ribonukleinsav), belső antigénje stabil, külső antigénjei a fő problémát okozó 'H' (hemagglutin) és 'N' (neuraminidáz). A manapság beszédtémát adó, főként szárnyasokat megtámadó H5N1 vírus tehát az 5-ös típusú H-antigént és az 1-es típusú N-antigént hordozza. Az N1 a „közönséges” influenza-A vírusában is megtalálható, az 5-ös hemagglutint (H5) az előbbiből még nem izolálták.

A védekezés nehézségét (mint ennél a vírusnemnél általában) a külső antigének változékonysága okozza. Jóindulatúbb esetben az úgynevezett „drift” útján módosul a vírus, ami lényegi változást nem jelent, csupán kiszelektálódnak a magasabb fertőzőképességgel bíró kórokozók, melyek így megerősődve, kisebb járványok elindítására képesek. A H- vagy N-antigén mélyreható változása viszont agresszív fertőzőképességű, új altípusok megjelenését hozhatja magával (ún. „shift”). Ezek okoznak világméretű járványt. Mivel már emberben is jelentkezett a H5N1 okozta megbetegedés, egyre nagyobb a valószínűsége annak, hogy a vírus az emberi genetikai anyagból történő „mintavétel” (ún. rekombináció vagy RNS-szegment kicserélődés) során olyan információhoz jut, amivel fokozni tudja fertőző- és megbetegítő képességét, illetve olyan antigén struktúrára tesz szert, amivel képes lesz cseppfertőzés útján emberről emberre terjedni. Megjegyzendő, hogy az ember megbetegítéséhez és az emberről emberre terjedéshez szükséges információt a vírus a szerkezetváltozás sajátosságából kifolyólag – az itt kissé morbid „vak tyúk is talál szemet” hasonlattal élve – akár emlős állatból is „beszerezheti”.

A felületi (H, N) antigének hirtelen és jelentős megváltozásával a korábban használatos és hatékony influenza-A elleni oltóanyag semmit nem ér, ezért kell időről időre a vírus figyelése során az aktuális antigén-struktúrának megfelelő, új oltóanyagot készíteni. Ennek megfelelően a televízióban elhangzott azon vélekedés, miszerint a majdan forgalomba kerülő, emberi influenza-A vírus elleni aktuális oltóanyag némi védelmet jelenthet a madárinfluenzával szemben, erősen megkérdőjelezhető. Sarkított hasonlattal élve: ha elvesztettük a lakáskulcsunkat, hiába veszünk többszáz ugyanolyan típusú zárszerkezetet és próbálgatjuk a hozzájuk járó kulcsokat, vajmi kevés az esély arra, hogy találunk egy ugyanolyat, ami beleillik a zárba, sőt még el is forgatható. Ez a fajta vakcináció és minden interneten hirdetett készítmény általános immunrendszer erősítő hatást fejt(het) ki, de immunsejtjeink kompetens válaszára csak magát az embert megbetegíteni és emberről emberre terjedni képes H5N1 (a kialakult betegség halálozása igen magas), illetve az antigén szerkezetéből származtatható oltóanyag hatására számíthatunk. Egy szó mint száz, résen kell lenni. Ha felüti a fejét az emberre veszélyes H5N1, akkor izolálni kell a szükséges információt, ráültetni az elkészült alapvakcinára, végül elkezdeni a sorozatgyártását. Az időtényező döntő fontosságú, az egyes országok felkészültsége pedig leginkább ebből a szempontból jellemezhető. Magyarország felkészült a veszélyre, bizton álíthatjuk, hogy a világviszonylatban is elismert járványügyi intézményrendszerünk ugrásra kész, a legelsők között lesz képes a megfelelő oltóanyag sorozatgyártására.”

2004 októberében írtuk: „A kutatók attól tartanak, hogy az idő előrehaladtával – a madárinfluenza vírusának az emberi influenza vírussal való találkozása okán – egyre nagyobb és nagyobb lesz az esélye egy olyan szerkezeti változásnak, aminek következtében a „hibrid vírus” a madarak után az embert is képes lesz megbetegíteni és emberről emberre terjedni. A kétféle influenza vírus találkozását nem lehet megakadályozni, ugyanakkor a szakemberek szerint ugyanolyan valószínűsége van annak, hogy a vírusok évekig-évtizedekig is veszélytelenek maradnak, mint annak, hogy hónapokon belül egy súlyos, kontinenseken átívelő járvány bontakozzon ki.”

 

(–VBE–)

To prevent automated spam submissions leave this field empty.
Kép CAPTCHA
Kérjük, írja be a képen látható karaktereket, ügyelve a kis- és nagybetűkre.

Honlapunk böngészésével hozzájárul ahhoz, hogy sütiket használjunk. További információ.×