A nyár a nagy utazások évszaka. Aki csak teheti, felkerekedik, hogy új tájakkal, más népekkel, új ízekkel ismerkedjen, új élményekkel töltekezzen fel.
A távolibb országokba, földrészekre történő kalandozásokat gyakran hosszadalmas előkészületek előzik meg, a nyaralás időpontjának kiválasztásától az anyagiak előteremtésén át, az utazási irodák katalógusainak, a bedekkerek gyakori és lázas lapozgatásáig, az útvonal precíz megtervezéséig.
A körültekintő előkészületek mind azt a célt szolgálják, hogy a nyaralás minél felhőtlenebb legyen, hogy minden olyan zavaró mellékkörülményt előrelátóan kiiktasson az utazó, amely meghiúsíthatja várakozásait.
Bár a világ különböző tájain más és más egészségügyi veszélyekkel kell számolniuk az odaérkezőknek, ezek egy része a higiénés szabályok betartásával, fokozott odafigyeléssel, fegyelmezett, úgynevezett elkerülő életmóddal kiküszöbölhető, elkerülhető.
A Dél-Európában nyaralóknál például nem ritkák a heveny gyomor- és bélrendszeri fertőzések, amelyek az esetek többségében nagyobb veszélyt nem, csupán néhány napos kellemetlenséget (hasmenés, hányiger vagy hányás, hőemelkedés vagy láz, étvágytalanság stb.) jelentenek és az otthonról hozott gyógyszerekkel, folyadékpótlással, diétával jól gyógyíthatók. A járványügyi szakemberek azonban azoknak, akik a miénktől eltérő éghajlati, kulturális és higiénés adottságú földrészeken készülnek eltölteni szabadságukat, az ottani, veszélyes fertőző betegségek megelőzésére a védőoltásokat ajánlják.
A védőoltások két leggyakoribb formája: a rövid távra védelmet nyújtók, amelyek a védekezéshez szükséges ellenanyagot juttatják a szervezetünkbe, illetve a hosszabb távra védettséget nyújtók, amelyek a legyengített vírus/baktérium bejuttatásával, ellenanyag termelésére és ezzel aktív ellenállásra késztetik a szervezetünket.
A sárgaságot okozó, vírusos májgyulladás – a hepatitis A – széklettel, ivóvízzel, fürdővízzel terjed. A fertőzés megelőzésében a kétfajta védőoltás mellett szerepe van a higiénés szabályok betartásának (pl. a gyakori kézmosás) is. Az epidemiológusok általában a rövid időre (legfeljebb 3 hónapra) szóló, úgynevezett passzív védettséget biztosító immonoglobulint ajánlják azoknak, akik rövid időt töltenek fertőzésveszélyes területen, illetve nem utaznak életmódszerűen.
A rendszeresen utazóknak a legalább 10 éven át tartó, úgynevezett aktív védettséget biztosító, két részletben megismételt védőoltás a javasolt. A májat végzetesen károsító fertőző májgyulladás – a hepatitis B – vírusa elleni legbiztosabb és több évre (5 év) szóló védelmet a három oltási szakaszból álló vakcina jelenti.
A volt Szovjetunió utódállamaiba utazók számára a járványügyi szakemberek a diftéria (torokgyík) elleni védőoltás beadatását javasolják (amennyiben az utolsó diftéria elleni oltását valaki 10 évnél régebben kapta).
A hastífusz elleni oltást a trópusi és szubtrópusi országokba indulóknak ajánlják a szakemberek, mégpedig az utazás helyének, időtartamának az utazó egészségi állapotának figyelembevételével.
A kolera elleni védőoltással kapcsolatban ma a szakemberek véleménye is megoszlik. Némelyek szerint ez a vakcina az utóbbi években, a kórokozó szerkezetének megváltozása miatt elveszítette hatékonyságát, azaz egyáltalán nem vagy csak rövid időre biztosítja a fertőzéssel szembeni védelmet. A koleraveszélyes területekre utazók sokat tehetnek egészségük megvédéséért, ha szigorúan betartják a higiénés szabályokat (a gyakori kézmosást, a folyó víz, a nyers zöldség és gyümölcs fogyasztásának tilalmát stb.)
A szúnyogok által közvetített fertőző betegség, a malária (váltóláz) kivédésre hatékonyak az ÁNTSZ orvosa által felírt – már az utazást megelőző egy-két hétben – szedett gyógyszerek és a helyszínen használt, különféle szúnyogriasztó szerek.
A szintén szúnyogcsípéssel terjedő sárgaláz elleni vakcina beadása például minden olyan honpolgár részére kötelező, aki e tekintetben veszélyeztetett területre (Afrika, Dél-Amerika Egyenlítő menti területein fekvő országok) utazik, illetve ahol a fogadó ország a sárgaláz elleni oltottságot megköveteli. Az oltás 10 évre nyújt védettséget.
A felsoroltakon kívül az adott úti cél járványügyi helyzetének és az utazó külföldi tartózkodási körülményeinek (idő, hely stb.) ismeretében ajánlhatók egyéb fertőző betegségek, például agyvelőgyulladás, agyhártyagyulladás, járványos gyermekbénulás – amely nevével ellentétben a felnőtteket is fenyegeti –, vagy éppen a baktériumok által terjesztett tetanusz elleni védőoltás is.
Akik tehát messzi vidékekre utaznak, jó, ha tájékozódnak az adott földrészen, országban előforduló fertőző betegségekről, s persze arról is, hogy milyen elvárásai vannak e tekintetben a fogadó országnak. Az USA-ba utazó magyar állampolgároktól például szigorúan kérik az igazolást a mumpsz, a kanyaró és a rubeola elleni oltás meglétéről (ez MMR. II. néven hazánkban kötelező oltásnak számít).
Az oltások hatékonyságával, illetve azok mellékhatásaival kapcsolatban az utóbbi években számos, azokat ellenző laikus eszmefuttatás látott napvilágot. Bár egyes országokban (pl. Angliában vagy Japánban) megpróbáltak egyes oltásokat kivonni a kötelező oltások sorából, a kísérlet emberéletekbe került. (Angliában 1978-ban 100 ezren betegedtek meg szamárköhögésben, Japánban pedig 1979-ben 1300 szamárköhögéses betegből 41 halt meg.)
A járványügyi szakemberek nemcsak a felesleges egyéni kockázat elkerülésére ajánlják a védőoltásokat, hanem azért is, mert a fertőző betegségek közvetítésében jelentős szerepe van a nemzetközi turizmusnak, a globalizációnak, azaz a világméretű népvándorlásnak.
A védőoltásokkal történő prevenció tehát – bár egyéni érzékenységtől függően némi mellékhatással is járhat ez a beavatkozás – a járványügyi szakemberek szerint jelenleg az egyik leghatékonyabb módja a fertőző betegségek kialakulásának, terjedésének és a nyomukban kialakuló szövődmények kivédésnek.
Hazánkban a külföldre utazók az Állami Népegészségügyi és Tisztiorvosi Szolgálat (ÁNTSZ) megyei és fővárosi intézeteitől, az Országos Közegészségügyi Intézet (Bp. IX., Gyáli út 2-6.) a HIETE Fertőző és Trópusi Betegségek Tanszékétől kaphatnak felvilágosítást az utazás előtti vizsgálatáról, az ajánlott védőoltásokról, a higiénés tudnivalókról, az utazást követő orvosi vizsgálatokról.
Ha betegséggel térne haza idegen tájakról, forduljon a Szent László Kórház Trópusi Betegségek Szakrendeléséhez (IX. Gyáli út 5-7., illetve a SOTE Trópusi Ambulanciájához (XIII. Szabolcs u. 33-35.)
Leggyakoribb oltási reakciók
Az oltás napján, esetleg az azt követő néhány napban: bőrpír, fájdalom az oltás helyén, hőemelkedés, láz, levertség, rossz közérzet.
Gyógymódok állott vizes borogatás, 38 fok feletti hőmérsékletnél lázcsillapító.
Egyéb egészségóvó tanácsok utazóknak:
- Ahol nem ismerjük a csapvíz minőségét, ott palackos, dobozos, forralt vizet fogyasszunk.
- Étteremben csak az előttünk felbontott palackos vizet fogadjuk el. Jégkockát ne kérjünk!
- A tengerek és óceánok vizében lévő mérgező medúzák csípése nemcsak kellemetlen bőrtüneteket, hanem allergiát is okozhat. Ha hidegrázás, hányás, hasmenés, vérnyomásesés, esetleg légzőizomgörcs, vagy -bénulás következik be, azonnal forduljunk orvoshoz. A bőrpírt ecetes vízzel borogassuk.
- Sokaknál jelentkezik a tenger gyümölcseinek (halak, rákok, kagylók) elfogyasztása után allergiás reakció. Sokszor a tünetek enyhék (bőrpír, esetleg rossz közérzet, fejfájás stb.), ilyenkor csupán ételintoleranciáról van szó. Amennyiben azonban görcs, puffadás, vérnyomás-ingadozás, esetleg viselkedészavar követi az étel elfogyasztását, forduljunk minél előbb orvoshoz, és a későbbiekben kerüljük a tenger gyümölcseinek fogyasztását.
- Az sem ritka, hogy a nyers hal, rák, kagyló elfogyasztása után néhány órával, nappal hányás, hasmenés, láz jelentkezik. Ezt valamilyen kórokozó jelenléte okozza.
- A krónikus betegségben szenvedők kérjék ki hosszú utazás, nyaralás előtt kezelőorvosuk véleményét. Ne felejtsék itthon gyógyszereiket, és újra beszéljék meg azok szedését házi- és szakorvosukkal.
- Különösen Afrikában és a Távol-Keleten ne vásároljunk gyógyszert, mert számos hamisítvány van forgalomban.
- Ha repülővel utazunk távoli országba, földrészre, számoljunk az időeltolódás, a hőmérsékleti különbségek élettani hatásaival. Aludjunk a repülőn, ne együnk nehéz ételeket, ne igyunk alkoholos italokat. Hagyjunk időt az akklimatizálódásra!
Tanácsok a rovarok, rágcsálók és egyéb kórokozók által terjesztett fertőző betegségek megelőzésére:
- A sötétedés és a hajnal közötti szúnyoginvázió idején, aki a szabadban tartózkodik, viseljen világos színű, zárt ruházatot, hosszúnadrágot stb.
- A szálláshelyén legyen szúnyogháló az ablakon.
- Használjon speciális szúnyogriasztó szereket, esetleg készülékeket.
- Az ázsiai országokban honos pestist terjesztő élősködő, a pestisbolha ellen is véd a testet minél nagyobb felületen eltakaró ruházat.
- Az édesvizekben, folyóvizekben való fürdés, mosdás és a mezítláb járás Európán kívüli országokban nem ajánlott, a vizekben honos vérmételyféreg miatt.
- A vérrel, egyéb testnedvekkel terjedő fertőző betegségek (AIDS, hepatitis B stb.) megelőzésében fontos – különösen Afrikában és Ázsiában –, hogy tartózkodjon a kockázatos szexuális kapcsolatoktól, a gyakori partnercserétől, illetve hogy lehetőség szerint kerülje el a különböző egészségügyi beavatkozásokat a távoli országban (fogászat, véradás, vérvétel stb.). Kevéssé ismert, hogy a szexturizmus elterjedésével újra előtérbe kerültek olyan, elfeledettnek hitt betegségek, mint a szifilisz, vagy a gonorrhea stb. Kivédésükre ugyancsak a kockázatkerülő magatartás ajánlható.
T. Puskás Ildikó
forrás: archívum
(Patika Tükör)
