A balett árnyékos oldalán

[gac]
19135

A balett előadások sikerének kulcsa a koreográfus elképzeléseinek maradéktalan megjelenése mellett a táncosok fizikuma, mely nehézségek és vállalhatatlan kompromisszumok nélkül kell, hogy szolgálja őket előadásról előadásra. Míg a férfiaknak a határozott irányító szerep jut – ehhez a biztonságos emelések, lépések, ugrások, forgások technikáját kell elsajátítani –, addig a táncosnő lágy, légies mozgásokkal a partnere jelzéseit érzékelve, követve alkalmazkodik hozzá.

Hazánkban – többek között a történelmi körülményekkel is magyarázhatóan – az európai színházi kultúra viszonylag későn jelent meg, mára azonban a színpadi táncélet pezsgő, színes képet mutat. Akár klasszikus, akár modern balettről legyen szó, a balerina mindenütt a báj, a kellem, a könnyedség hordozója, noha spicc -cipőbe szorított lábával kicsavart pozíciókból kell magasba ugrania, kecsesen földre érkeznie, nyakát rendre átrántva körhinta gyorsasággal forognia – mindezt két-három órán át, garantálva mindannyiunk, az előadás csodálóinak esztétikai élményét. A függöny azonban legördül, a balerina összeesik, az ügyeletes orvos odaszalad, és részleges – talán már az előadás derekán is meglévő – Achilles-ínszakadás gyanújával viszik kórházba...

A balettel kapcsolatosan jelentkező mozgásszervi sérülések és kezelése

Csonttörések

Gyakori sérülés a balett-táncosok körében az V. metatarsus (lábközépcsont) spiráltörése. A törés létrejöttének mechanizmusában az ugrás és a forgás játszik szerepet. Felugrás után a levegőben megtett fordulatot követően a táncos a talajra érkezéskor megáll, ebben a (demi pointe) helyzetben lévő lábán olyan mértékű rotációs erő nyilvánulhat meg, melynek eredményeként a lábközépcsont a távoli harmadában csavarodással eltörik. Az V. metatarsus másik gyakori törési helye annak bázisán, a m. peroneus brevis és tertius izmok tapadása közé esik.

Elmozdulással járó törés esetén műtét javasolt, elmozdulás nélküli esetben a duzzanat megszűntéig gipszsínt helyezünk fel, majd további 3-4 hétig járógipszet viseltetünk. Gipszlevételt követően vízalatti és szárazon végzett tornakezelés javasolt. Ficamok a balett közben előfordulnak, de ritkán lehet találkozni velük.

Szalagsérülések

A felső végtagon csak elvétve jön létre distorsio, rándulás. Ez főként páros tánc közben fordul elő. Emelésnél a férfiak váll-, és könyökízülete veszélyeztetett. Rossz tempóban végzett emelésnél a könyökízület túlfeszül, ami tartós fájdalmak forrása lehet. Helyileg alkalmazott nemszteroid gyulladáscsökkentő, kryoterápia (jég), pihenés majd subaqualis (vízi-) torna hatására panaszaik 3-4 hét alatt rendeződnek.

A leggyakoribb szalagsérülés a boka környékén jelentkezik: a nők forgásai túlnyomórészt pointe helyzetben történnek, az emelésekből lábujjhelyzetben érik el a színpadot. A férfiak viszont demi pointe helyzetű lábon forognak az ugrásokból is féltalphelyzetben érik el a talajt. A féltalpon való tánc viszonylag nagyobb felületen történik. Ezzel magyarázható, hogy a nők gyakrabban sérülnek meg, mint a férfiak.

A bokát körülvevő szalagok sérüléseinek típusai

  • I. fokú a szalagsérülés, ha a láb supinatios (kifelé gördül) és flexios (hajlító) túlterhelése mérsékeltebb erőbehatásnál történik. A kifordulni készülő talust (ugrócsont) a külboka szalagjai és a peroneus izmok ínai a helyén tartják, de kissé túlnyúlnak. Tartott röntgenfelvételen az ízület nem nyitható.

  • II. fokú sérülésnél az elülső talofibuláris szalag elszakad, az ízületi tok elöl bereped. A m. peroneus longus és brevis jelentősen túlnyúlnak. Tartott felvételen az ízület nyitható, de nem éri el az öt fokot.

  • III. fokú sérülésnél a külbokát rögzítő szalagok elöl és alul – a talofibulare anterius, és a calcaneofibulare – valamint az ízületi tok elszakadnak. A boka körüli izmok túlnyúlnak. Tartott felvételen a talus a bokavillából kibillenthető, az oldalirányú tartott felvétel instabilitást jelez.

A bokaszalag sérüléseinek kezelése

I. fokú szalagsérülésnél a végtagot 4-5 napig felpolcoljuk. Borogatás, jegelés a duzzanatot hamar megszünteti. A tánchoz szükséges mozgásterjedelem és stabilitás lassabban áll helyre. Meggyorsítható ez a folyamat helyileg alkalmazott nemszteroid gyulladásgátló kenőccsel és tornával.

II. fokú sérülésnél gipsz vagy műanyag ortézis (aircast-sín) szükséges 2-3 hétre, amit az előbbiekben leírt utókezelés követ.

III. fokú sérülésnél (szakadás) nem kerülhető el a műtét. A beavatkozást követően – a seb gyógyulásáig – a lábat gipszsínen rögzítjük. A varratok eltávolítása után rövid járógipszet helyezünk fel 3-4 hétre. A kezdeti fájdalmat és duzzanatot a nemszteroid kenőcs alkalmazása, és a rugalmas pólya átmeneti használata hamar megszünteti.

Izomsérülések

A táncosok körében nem ritkák az izomsérülések. Az izomszövet a gyorsult anyagcsere, a nagy oxigénigény miatt sűrű érhálózattal bír. Ha az izomrostok megszakadnak, vér kerül a szövetek közé. Az izomrostok között a vér gyulladásos reakciót, ezzel együtt védekező fájdalmat és izomgörcsöt vált ki. Amint a szakadt izomrost gyógyul, helyét csekély rugalmasságú heg foglalja el. A gyógyulást követően az izom gyenge és feszes marad. Ha a gyógyulást nem követi gondos utókezelés, ismételt rostszakadásokra számíthatunk, amit újabb hegképződés követ. Így egy ördögi kör alakul ki, aminek a végeredménye a sérült izom nyúlási képtelensége. E sérülésforma rendszerint a m. triceps surae-t, a vádli izomszövetét érinti.

Túlterhelés okozta panaszok

A csontokon észlelhető túlterheléses jellegű eltérések a stressz- vagy fáradásos törések. Savoca megfigyelése szerint a spongiosus (szivacsos állomány) területén jelentkező stressztörés első jele a sclerosis (meszesedés), patológiailag pedig a trabeculák (csontgerendák) microfracturája. A csöves csontok diafízisén (középső szakasz) – mivel nincs vékony csontgerenda – az első jel az aktív osteoclast (csontbontó) tevékenység eredményeként megjelenő corticalis felszívódás, amit csonthártyához köthető (periostealis, esetenként endostealis) hegképződés, callus követ. Ha a csontbontó sejtek aktivitása állandósul, a csont eltörik. A tünetek megjelenésekor a terhelést meg kell szüntetni.

Táncosnők között gyakori a II. metatarsus stressztörése. Spicc cipőben, terhelt állapotban készült röntgenfelvétel segítségével megállapíthatjuk a terhelési viszonyokat. A terhelés az I. és a II. sugáron tevődik át a lábtőre. A Lisfranc-ízület (lábtő-lábközép ízületek) vonalában a teher áttevődése az I. metatarsus bázisának vonalában folytatódik, ami nem csak az I. os cuneiforméra (ékcsont) támaszkodik, hanem a II. metatarsus bázisára is. Az itt ébredő nyíróerők, az ugrások és forgások ismétlődése fáradásos törést provokálnak. A férfiaknál azért nem fordul elő ez a típusú törés, mert demi pointe helyzetben terhelik a lábukat: a testsúlyátvitel öt sugáron oszlik meg. Néhány hetes kímélet, a pointe helyzetű munka kihagyása, nemszteroid gyulladásgátlók, fájdalomcsillapítás panaszmentessé és munkaképessé teszi a táncost.

Ízületek túlterheléses eltérései

A balettnövendékek körében gyakori panasz a csípőízületben megjelenő „kattanás”, és ezzel járó fájdalom. Ezt az iliofemoralis szalag túlnyújtása és gyulladása okozza.

A térdízületben elsősorban a térdkalács területe és a medialis (belső) oldalszalag szenved túlterhelést. A kirotáció (kifordítás), az en dehors helyzet az, ami túlfeszülést okoz. Teljesen nyújtott térd mellett a patellát (térdkalácsot) oldal irányba kimozdítva megtaláljuk az érzékeny területet. Fájdalomcsillapításra, gyulladáscsökkentőkre kevés szükség van ezen esetekben, inkább a m. quadriceps femoris (elülső combizom) erősítése és a hibás balett technika korrigálása célravezető.

Az Achilles-ín betegségei

Az alsó végtag panaszainak csaknem fele itt jelentkezik. Ennek oka, hogy amikor az alappozíciókban a láb pronatioba kerül (befelé gördül), az Achilles-ínra egyenetlen húzás jut. Pliénél az ín passzív nyújtása meghaladja a hétköznapi igénybevételt, relevénél emellett aktív húzás is éri az inat. Az inat érő behatás a rostok között kalciumlerakódásra, ectopiás (idegen helyzetű) csontképződésre hajlamosít. Az Achilles-ínat vizsgálva Lagergren és Linhholm mikroangiográfiás vizsgálattal bizonyította, hogy az alsó szakasz, a tapadás feletti két cm-től kb. hat cm-ig nagyon szegényes vérellátású.

Az Achilles tendinítis, peritendinitis, bursitis, periostitis kezelése csaknem teljes egészében konzervatív módszereket igényel. Az ín -izom egységet tornával, fizioterápiával tudjuk regenerálni.

Mellőzni tanácsos a szteroidokat, különösen azok lokális alkalmazását. Számos közlemény számol be arról, hogy szteroidhatás következtében fedett ínruptura (repedés, ill. szakadás) következik be.

Degeneratív elváltozások

A gerinc, a csípő, a térd degeneratív elváltozásainak gyakorisága nem sokkal tér el az átlagpopuláció adataitól. A hallux valgus kialakulása viszont természetes folyamat a táncosnők lábán. A spicc cipő anyagának irritációja hatására az I. MP (metatarso-phalangealis, azaz lábközépcsont-lábujjcsont) ízület belső oldalán a bőr elvékonyodik, alatta bursa alakul ki, amit exostosis, csontkinövés követ. Az ellapult harántboltozat tovább rontja a helyzetet, és viszonylag fiatal korban kialakul a hallux valgus helyzete. Ajánlatos minél hamarabb elkezdeni a lábizmok edzését, a boltozat süllyedésének és az ujjak lateral (kifelé) pozicionálódásának, rögzülésének megakadályozását.

 

Váliné Fekete Szilvia
gyógytornász, egészségügyi szaktanár

http://www.gyogytornapraxis.hu

 

Irodalom

Váliné Fekete Szilvia: A klasszikus balett növendékeinek vizsgálata. Főiskolai szakdolgozat. HIETE-EFK Budapest 1995.
Mády F.: Klasszikus balett-táncosok mozgásszervi elváltozásai. Kandidátusi értekezés. Budapest 1995.
Mozgásbiológia jegyzet. Magyar Táncművészeti Főiskola. Budapest 1995.
Mády F.: Külső boka szalagsérülései klasszikus balett-táncosoknál. Magyar Trauma. 38. 1995.
Mády F.: Szimmetrikus csontosodás Achilles-ínban. Magyar Trauma. 36. 1993.

To prevent automated spam submissions leave this field empty.
Kép CAPTCHA
Kérjük, írja be a képen látható karaktereket, ügyelve a kis- és nagybetűkre.

Honlapunk böngészésével hozzájárul ahhoz, hogy sütiket használjunk. További információ.×